Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü
Ön itt jár: > Kezdőlap >

Rólunk

Rólunk

Mi vagyunk a Fejes Család. 

Egészen pontosan már mi sem tudjuk, de biztosan nem kevesebb mint a 36. ribizli szüretünk következik a Kisalföld napsütötte domboldalán 2019. június 20 - július 10. között. Ekkor aratjuk fekete ribizlinket, mely immár 12 éve nem látott vegyszert. A termesztett fajtáink (Fertődi1, Othello, Dorottya) a kisbéri talajon, kisalföldi napsütésben olyan fekete ribizli ízt, zamatot, beltartalmat, cukor fokot eredményeznek, ami máshol nem fellelhető.

Valamikor réges-régen Fejes Zoltán Győrben, a Tanító Képzőben ismerte meg a kisbéri Jámbor Mártát. Ők ma Nagyi és Nagyapa. A műszaki végzettségű győri "legény" kijött falura, és megszerette a vidéki életmódot. Az anyai ág, a "Jámbor" örökség, Jámbor János és Kállai Ilona földterületein uborka, saláta, dohány termesztés után fekete ribizli lett a "nagy ötlet", valamikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején. Aztán lett hozzá szőlő is, (ez ma már nincs)...viszont a TSZ-en belül lett bogyós gyümölcs szakcsoport, később Bt, majd 20 csatlakozó baráti család, akik között mérnök, hivatalnok, orvos, iparos, tanár, budapesti vállalkozó, és a mezőgazdaságot hivatás-szerűen űző is volt. Mint a felbolydult méhkas ültetett, kapált, betakarított Kisbér mellett a 80-as évek végén a 20 család bevonva a rokonságot. Elképesztő látvány volt.

Felemelő idők voltak a 80-as évek utolsó, 90-es évek első évei, csináltunk, létre hoztunk "valamit",  Családok össze fogtak, dolgoztak, gyarapodtak, lelkesedtek. Jó volt látni.  Volt értelme, célja a létnek, működött a családi összefogás. Megjött az első ribizli betakarító gép, az első "Jónás". Majd 1-2 szép év után a bogyós gyümölcs piac össze omlott, a felvásárlási árak a töredékére zsugorodtak, és elindult a lemorzsolódás, és 10 éven belül csak hírmondók maradtak, ma pedig tudomásunk szerint a Kisalföldön (!!!) családunk az utolsó (?) észlelhető méretű fekete ribizli termelő. Mi viszont kitartunk az utolsó bogyóig, műveljük az őseink földjét. E sorok írójaként szeretett Nagymamám és Nagyapám (őt sajnos nem is ismerhettem) emlékét őrizzük hálás szívvel. 

Mi a Fejesék mint utolsó mohikánok (először Kisbéren, aztán talán az egész Kisalföldön ?) az alapító, Fejes Zoltán és Jámbor Márta tehát Nagyi és Nagyapa energiáira alapozva a folyamatos zsugorodást és a majdnem kivágást követően mintegy 6-7 évvel ezelőtt új stratégiával megfordítottuk a folyamatokat, és ma már újra fejlesztünk, telepítünk. 

Valamikor a 80-as évek elején Kisbéren a Deák Ferenc utca végén a "Káposztás kertek" -nek nevezett dűlőben az első nagyobb szüreteket kézi munkával csináltuk. Apu (Fejes Zoltán az ötletgazda-alapító) egy "rázó gépről" álmodozott ami lerázza a ribizlit mi pedig ponyvákról ládába öntjük így gyorsítva a szedést. Anyu (Márta) meg mondta hogy "ne álmodozz Apa, hanem szedjed!".

Mondanom sem kell hogy gyermekként Hugimmal Adriennnel sokat álmodoztunk erről a gépről miközben a szék sebesre törte a ....igen azt a bizonyos testrészünket.

A 35 éves álom a "rázó gépről"  idén, 2019-ben valóra vált. Mintegy 25 éves Németországi szolgált után " jutalom-játékként" nálunk dolgozik Sámson, az angol gyártású ribizli-kombájn, így 36. szüretünket életünkben először saját géppel kezdjük meg.  Sámson Aachen mellett töltötte élete legaktívabb éveit, a Heinen Család ültetvényén. Gondos karbantartásuknak köszönhetően nyilván való korossága ellenére nagy várakozással tekintünk a közös munka elér! 

A két alapító, Nagyi és Nagyapa a két tartó pillér, két gyermekük és párjaik továbbá négy unoka (Botond, Kadosa, Karsa és Fecó) adják a ribizli csapat kiegészítő erejét valamint Gyula Bácsi, Pali Bácsi, Tamás, Dudus, és aki épp ráér.  Természetesen az iskolai és munka elfoglaltságok miatt a lehetőségek korlátozottak.....így a dandárt a Nagyszülők alkotják.

 

Keresés